Karácsony~

Kis karácsony, nagy karácsony ♪

Először leírom a karácsonyt és az azt megelőző napokat, utána még majd írok egy bejegyzést, ilyen év összegzőként... Egy új blogba. Csak mert jó kedvem van és mert most vagyok az, aki igazából. Utálom magam az elmúlt évért, mert minden rossznak én voltam az oka... Ezt be kellett látnom. :)

Ha nem érted, hogy a dolgok miért vannak úgy az életedben, ahogy vannak, ne sürgesd az okok megtalálást. Rendben van, ha nem tudsz minden választ.
 Bízni abban, hogy minden valami okból történik, olykor sokkal hatékonyabb, mint megtudni az okot.

Yehuda Berg

Nos~ mivel kezdjünk? Karácsony előtt írtam egy héttel. Akkor még volt egy hét gyakorlatom. Nem volt túl jó kedvem azon a héten, egyszerűen halálkedvem volt. Hétfőn emlékszem, bementem egy órát dolgoztam, aztán fogtam a fülest és bedugtam a fülembe. Teljesen kizártam a külvilágot. Kedden még rosszabb volt a hangulatom,egyszerűen olyannyira rosszul éreztem, hogy a gyomromra ment. Hazajöttem. Elmentem dokihoz, felírt gyógyszert, de rájöttem, hogy nem a betegség, hanem a lelki dolgok miatt voltam rosszul. Másnap mentem gyakszira. Akkor már tudatosan próbáltam jobb kedvre deríteni magam. Csütörtökön vizsgaszerűen kellett csinálni a feladatokat, hát... no comment ^^" De legalább kész lettem a feladataimmal. Pénteken, körülbelül semmi értelme nem volt bemenni. 10 körül elkezdtünk kitakarítani. Délben kajaszünet, nagyon sokan elmentek. A végére (három órára) már csak Peti, a másik csoport Vikije és én maradtunk ott a tanulók részéről. Iszogattunk a dolgozókkal.... konkrétan leitatott a főnököm. x'D Vicces volt átkeveredni Budára, majd hazakeveredni. Nem szeretem a pálinkát :c

Szóval még aznap - igen ittasan- bocsánatot kértem anyámtól, aztán másnap közöltem vele, hogy komolyan is gondoltam. Szóval... a karácsony egész jól telt. Nem volt bennem rossz érzés és úgy gondolom, hogy ennek így kellett lennie. Azt hiszem még éjfél előtt le kéne ülnöm anyámmal beszélni, mert azóta sikerült megint elérnie az ellenszenvemet...

Huszonhetedikén elmentünk színházba. Én aznapra ügyesen megbetegedtem. De apám is és a nagynéném is, akik itt voltak :D És rájöttünk, hogy Angitól kaptuk el, mert ő meg karácsony előtt volt beteg, ugyanazokkal a tünetekkel, mint mi. Balfácánt vacsorára. Jó kis darab volt :) Vicces volt, szerintem érdemes volt rá beülni, bár szerintem a legtöbb színházi darabra érdemes, nem úgy mint egy mai filmre...

Huszonnyolcadikán elmentünk korcsolyázni, hiába voltam megfázva. Tökre élveztem x'D Úgy volt, hogy utána jön hozzánk Luppi, de apja haza rendelte. Kint semmi bajom nem volt, de ahogy beértünk a melegbe, majd meghaltam. Hisa is kijött hozzánk, érdekes volt. Akkor haragudni akartam Tináékra, mert nem volt fair, amit Hisával tettek. Miután Hisa elmesélte a további fejleményeket, ugyanígy erre jutottam, de most... Rájöttem, hogy már nem akarok haragudni rájuk, hiába bánt, hogy amikor hozzájuk mentünk, szinte nem is foglalkoztak velünk. Vagy az, hogy szinte alig léptünk be, máris arról szólt a beszélgetés, hogy más mennyire szemét velük... Csak az a kár, hogy ismerjük a másik oldalt is... DE NEM. Nem fogok haragudni rájuk. Nem akarok. Felesleges. Ők a barátaim. :)

B.Ú.É.K.