Asszem jobb ha leállítotok... Kurvára elegem van. Tök jó, hogy ennyire érzem hogy fontos vagyok. Az elmúlt 2 napban beszélgetni akartam Hikarival. tök jó nem volt fent... Soha senkinek nem engedtem, hogy ő férkőzzön a közelembe, soha senkinek. Ha engem érdekelt akkor közelebb férkőztem hozzá, aztán már minden jött magától és kerestük egymás (vagy nem). Ő volt az egyetlen aki annyira kitartó volt, hogy közeledni engedtem... No asszem marhagyorsan leszokunk róla... FuckYea-.-'
Beszélgetni akartam Ákossal... na ő már nem tudom mióta nem volt fent. 1 hete szó szerint figyelem, de semmi... Szoptad anyám'
Semmi válasz az ellenőrzőmre... Asszem akkor volt miért~ Semmi dicséret leszidás a matek miatt h lehetett volna jobb vagy valami. Semmi! AZ ég egy adta világon semmi! Mi az istennek élek? Komolyan megkérdezem. Másokért nem élhetek, ezt mindenki megmondja hogy másokon segíteni őrültség... Na oks, akkor mi legyen tovább? Semmi lófasz... Itt látszik meg hogy bármit csinálok, a szüleimet nem érdekli. Na bezzeg, amikor a papucsát használom (megjegyzem azért mert nekem nincs saját :'D) akkor le tud cseszni. Amikor nagyon megerőltető dolgot kell csinálnia(aláírni íz ellenőrzőmet), azt meg tudja említeni. Amikor a szendvicsemet kéne megcsinálnia az úgy leszakítja a kezét... Alig várom... Alig várom hogy felnőjek és elhúzhassak a picsába. Kurvára elegem van. Egyre többször gondolkodom azon a gyönyörteljes cselekvésen, hogy 'halál' ... ez az 5 betűs szó tiszta gyönyör... Édesebben hangzik, mint akár a méz és az össze édesség együtt véve egy kis savanyú ízzel közben leöblítve. Veszed észre mi? Kumiko csak ha szar kedve van akkor ír blogot... Igen. És? Zavar? Ha leírom a gyötrelmeim, elszállnak... van hogy örökre van h órákra, van h percekre de elszállnak. Nem tudom talán a boldogság is ilyen ezért nem írom le... Viszont ha a boldogságot leírom, akkor az úgy nem jön vissza percek, órák, napok múlva, az valahogy itt marad ezen a kibaszott képernyőn. Csak ne kelljen gondolkoznom holnap :'D Onegai ♥
Na édeseim én léptem pá~
Beszélgetni akartam Ákossal... na ő már nem tudom mióta nem volt fent. 1 hete szó szerint figyelem, de semmi... Szoptad anyám'
Semmi válasz az ellenőrzőmre... Asszem akkor volt miért~ Semmi dicséret leszidás a matek miatt h lehetett volna jobb vagy valami. Semmi! AZ ég egy adta világon semmi! Mi az istennek élek? Komolyan megkérdezem. Másokért nem élhetek, ezt mindenki megmondja hogy másokon segíteni őrültség... Na oks, akkor mi legyen tovább? Semmi lófasz... Itt látszik meg hogy bármit csinálok, a szüleimet nem érdekli. Na bezzeg, amikor a papucsát használom (megjegyzem azért mert nekem nincs saját :'D) akkor le tud cseszni. Amikor nagyon megerőltető dolgot kell csinálnia(aláírni íz ellenőrzőmet), azt meg tudja említeni. Amikor a szendvicsemet kéne megcsinálnia az úgy leszakítja a kezét... Alig várom... Alig várom hogy felnőjek és elhúzhassak a picsába. Kurvára elegem van. Egyre többször gondolkodom azon a gyönyörteljes cselekvésen, hogy 'halál' ... ez az 5 betűs szó tiszta gyönyör... Édesebben hangzik, mint akár a méz és az össze édesség együtt véve egy kis savanyú ízzel közben leöblítve. Veszed észre mi? Kumiko csak ha szar kedve van akkor ír blogot... Igen. És? Zavar? Ha leírom a gyötrelmeim, elszállnak... van hogy örökre van h órákra, van h percekre de elszállnak. Nem tudom talán a boldogság is ilyen ezért nem írom le... Viszont ha a boldogságot leírom, akkor az úgy nem jön vissza percek, órák, napok múlva, az valahogy itt marad ezen a kibaszott képernyőn. Csak ne kelljen gondolkoznom holnap :'D Onegai ♥
Na édeseim én léptem pá~