GECIBE LE AKAROM LŐNI MAGAM!
Minek? Minek? Hiányoznék... a könnyeimnek! Esetleg 2-3 de maximum 10 embernek össz-visz a Föld nevezetű bolygón! Komolyan... semmi értelmét nem érzem annak, hogy éljek.
És egyre jobban és jobban fogom fel hogy nem akarom. Fasza lesz holnap... semmi kedvem suliba menni.. és mindjárt éjfél. Nem vagyok álmos. Nem vagyok hiperaktív sem. Nem... nem...
Egyszerűen mindent kibasznék, az ablakon, írnék egy levelet, hogy "Ég veletek, ne várjatok soha többet." és kifeküdnék a vonat elé. Vagy kibaszottul nem tudom h mit tennék, amivel véget vethetek az életemnek, de annyi szent, hogy vagy kurvagyors halál lenne, vagy az erdő mélyén, hogy ne érjenek oda időben. Soha, soha életemben nem voltam ennyire elszánt a halál gondolatához. Soha... soha nem tervezgette, (főleg ennyire) hogy mit s hogyan csinálnék.
Semmi értelme...Még hogy tapasztalni jöttünk a Földre. Kibaszottul nem érdekel! Amikor tényleg nagyon-nagyon boldog vagyok és akkor jönnek olyannal, a szüleim, hogy most az egyzser nem pakoltam el a szobámat, hogy elmehessek itthonról. És akkor "soha többet nem engedünk el így" és érzem ezt a frusztráló légkört, akkor az embernek ne menjen le semlegesre a kedve! Áhh, nehogy. Nem lehetséges! Dehogy.
Aztán anyám jött az osztálypénzes dologgal. Igen az osztályfőnököm is elmehet az isten faszára, amikor ő 3 hónapig nem tudta kiszámolni az osztálypénzt, de elnézést... azt, hogy anyám, akinek nem a kötelessége ne tudja már 3 hónap ja megírni azt a tetves füzetet az egy kicsit nagyon "menj a faszomba" !! :'D Akkor mi a g*cinek vállalta el? Nem akartam! De belenyugodtan és elvégzem az én rám eső részeket! Bazdmeg 100 ezer forintokkal járkálnia egy 16 évesnek? Hát, bazd ki! Mások a 20 ezernél ki vannak akadva! De nekem meg 100 e volt nálam, ami nem is az enyém! És, áhh -.-"
Ami végleg betett: anyám kijelentette amit conra kaptam pénzt az volt a karácsonyi ajándékom a nagyanyámtól. Hát a gecibe! Bazdki! miért nem lehetett volna beleadni a karácsonyi ajándékomba és venni akkor egy nagyobb monitort? Vagy félretenni jövőre, hogy meglegyen a fényképező gépem?? De b+! Komolyan ennyi esze csak anyámnek lehet. És akkor mostanában szarul érzi magát.
Hát, ah én is eltávolodnék a családomtól nekem is szar lenne a kedvem. És, az hogy nem jövök rá, az még jobban elszomorítani. És egyszerűen nem hajlandó észrevenni. Épp eléggé léptem én is hátra, de ő meg szabályosan sétál el mellőlünk... itt főleg a nővéremet és egyem kell érteni. Szerencsére legalább apától nem távolodik el. Apa meg... nem mozdul. Eddig is ilyen volt. Nemrégiben egy kicsit közelebb került, hozzánk... De akkor is csak egy férfi. Nem várhatunk el tőle se sokat. Tényleg tisztelem őt, meg minden... de egyszerűen miért nem tudja megérteni, hogy a nőknek sok gondoskodásra van szükségük??
Amúgy meg fél 4kor jöttem el Tináéktól. 6ra értem haza ... Anyámék úgy 8-fél 9 körül értek, haza... már kb 1,5 óraja vagyok tiszte ideg, hanem 2. Na szóval... kis matematika... most van durván éjfél (kb.10 perc). Mennyi ideig tartott felidegesíteniük? Épp egy vacsora ideje alatt~ :'D
Ohh, mostanában nem írtam ennyit.. szóval mennyire vagyok vajon idegileg tropa?? :'D
Domo arigatou, okasama, otosama~
Con: kibaszott jól éreztem magam Remiékkel :)) Tényleg jó volt.. Bocs, de nem tudok smile-kat írni mert nem szeretek hazudni .... főleg az érzéseimmel szemben. Élveztem, nagyon is. Addig, amíg eredményhirdetés... A lányok nem nyertek -> lehangolódtak-> Sayu el akart menni... -> Remi utána ment....
Aztán mi bettivel itt jöttünk el... mint sejtettem a lányok jól mondták, hogy "sírva fog vissza jönni"... Egyszerűen nem is értem miért... Miért törik össze egymás szívét? Mindketten annyira, de annyira imádják egymás, de akkor miért? Jó bántaniuk egymást vagy mi? Lehet, hogy tényleg igazam volt, és nem kellene egyáltalán követnem őket... sőt lehet beszélni sem...és akkor minden jobb lenne... azt hiszem...
És ilyenkor szólal meg, az kis angyalkám Kumiko~ Nem! Hülye vagy! Úgyis csak azt néznéd,hogy mi van velük. És az, hogy nem beszélsz velük, az csak rontana a helyzeten. Mert ilyen vagy. Kumi ilyen... és az aki megszólal nem más mint a negatív éned... talán őt nevezhetnénk "Beának", de azt az "én"-t már jó régen eldobtuk. Mivel meg akartunk változni... De nem is mondhatjuk, mert ezek már rég összeforrtak.... szóval nem tudom... Egy kis ördög, mondatja ezt velem... a bánat kis ördöge...
És már megint... megint és megint.....
Kumiko itt ráébreszt a bejegyzésem végére, hogy neki megint igaza volt. És már megint sugdolódzik.... *gyenge kis nevetés, s közben egyfolytában mosolyog*
"Mosolyogj a világnak, s ott leszek én is"
