Éljen a karácsony

Hurray~ Chrtistmas *-*

Végre itt a karácsony, még 8 nap! A szeretet ünnepe, amikor Jézus megszületett (a köztudat szerint). Amikor a család összegyűl a karácsonyfához, hogy kibontsa az ajándékaikat, amit szívből ad a másik... Jó elég ebből a maszlagból, mert szó szerint meglátogat róka úr.

A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.

Vida Ágnes 

Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor.

Csernus Imre

 Igen, kiakadtam. Ideje volt, hisz itt az év vége, karácsony. Sehonnan nem szól karácsonyi zene. Végigmegyek a Westenden és nem hallottam egy kurva karácsonyi dallamot. Mindenhonnan a szokásos zene szólt. Sokaknak megváltás lehet, de... szerintem a karácsonyhoz ez is hozzá tartozna, hogy mindenhonnan csöpög a karácsonyi zene, minden üzlet karácsonyi kivilágítással ékeskedne, valahonnan valami csodálatos módszerrel fenyőillat, vagy mézeskalács illat szállna... De ez a pesti forgatagban ilyen nem adódik... Hiányzik Vác, az hogy azért sírtam, mert négyre vagy háromra érek haza( a mostani fél 6 helyett), az ácsorgások Szasziékkal, a március 15.-e tér hangulata, a bázisban töltött órák.
Pest csodálatos, de hatalmas és drága.
Ahogy észrevettem karácsony idején az emberek sokkal feszültebbek. Talán pont, ezért mondták őseink annó, hogy "állj, ez túl sok! Pihennünk kell egy kicsit, együtt a családdal". Minél többet gondolkodom ezen az állításomon, annál inkább rájövök, hogy igazam van. Ma körbenéztem a metrón. Az emberek arcán aggodalmat láttam, hogy mit fog venni karácsonyra, hogy fog elkészülni, hogy mit fog főzni mára... Az ember egyetlen menekülési útvonala a zene, amikor csak a zenére koncentrál, semmi másra. Megnyugtatja pár pillanatra, csak hogy újra kezdődjön ez az ördögi kör. Erre akkor jöttem rá, amikor körbenéztem, s láttam hogy zenét hallgatnak az utasok... az ő arcukról nem lehetett mást leolvasni, csak hogy a zenére figyelnek. éneklik őket, "eljátsszák őket".
Ez a feszültség rám is igaz... és így lesz ez 3 évig. Nyakamon a vizsga, de nem megy úgy, ahogy kellene. Bent nagyon nehéz pozitívnak maradnom, és itthon sem segítenek. Mondjuk nem is beszélek velük. Nem mintha kíváncsiak lennének rám. És ez csak a féléves vizsga, amit Gáborék fognak leellenőrizni és nem idegenek... Mi lesz velem? Teljesen el vagyok veszve... De legalább jól csinálom. Valamennyire. Látom a hibát, hiába nem javítom ki. Soha semmi nem jó nekem. Mindig meglátok egy apró részletet, ami nem tetszik, így kezdem elölről. De lassan már a kezdésnél látom, hogy mit-hogyan kell, szóval haladok :) Azt hiszem...
Nyafi, nem kell elolvasni, aki nem akarja. El vagyok veszve... egyedül vagyok. De nem tudom, hogy kihez mehetnék kiönteni a lelkem, mert mindenkinek azt mutatom, hogy jól vagyok, hogy semmi sem fáj, de már kezd nagyon elegem lenni belőle... A nővérem meg jön, leszid és csodálkozik rajta, hogy vele veszekszem... Mert úgy beszélek anyával, mint a nagyanyánkkal, mint a kutyával. Nem emlékszem... lehet, hogy volt harmadik verzió, de az én füleim itt csukódtak be és nem jutott el további információ az agyamba. Megrekedtem. Ő pár hónapja úgy beszélt velem, mintha a kutyával beszélt volna, de valami ismeretlen, rühös, mocskos döggel, mert a sajátjával úgy beszél, mintha a gyereke lenne. Pont ő vágja a fejemhez? Pont ő, mikor Ő tehet erről? Igen rohadtul féltékeny vagyok a nővéremre, sőt a kutyára is, mivel mindig ő a téma. Ő haragudhat anyára, én nem. Én nekem kötelező meghallgatnom mindig, minden kifakadását, egy kurva szó nélkül. De ő meg kioktat, hogy nem kéne ilyennek lennem anyával. Persze, elismerem, nem kéne ilyennek lenne, de könyörgöm! Ő... hagyjuk. Nem ő nem volt ilyen. Nem akadt ki anyáékra, nem kiabált, nem sírt, nem volt mérges. She's perfect. She's a fucking perfect... - Elment Fucking Perfect-et hallgatni. -
Igazából, mindegy. Megszoktam, -ments meg - hogy nekem le kell nyelnem a haragom és mindig az mutatni, hogy minden tökéletes. Soha nem kell megbeszélni semmit, miközben egy éve azt hajtogatta, hogy beszéljünk meg mindent. (whut?._.) Szóvak igen, ez a SzántóPolitika. A legalacsonyabbnak mindent le kell nyelnie, cserébe megkapja amit. Végül is... a kompenzálás tökéletes. De valahogy a boldogság és a szeretet eltűnt. Az ölelés az egyik legközvetlenebb formája annak, hogy kimutassuk a szeretetünket, főleg ha az illetőre gondolunk közben... Meg van még egy-két dolog, de ebbe nem megyünk bele. Még meglincselnek ^^" Nos... mostanában anyám megint öleljük meg egymást mániája van, de én most már nyíltan is elutasítom. Hogy miért? Mert én mindig csak a második leszek. A gagyi másodszülött, aki nem tud viselkedni.
Szóval tovább... Ma elmentem meglátogattam Gabit. Szegénykém, már megint a kórházban van. >< Remélem, azért sikerült elterelni a gondolatait pár percre.
Igazából tök jó, hogy tiszta stresszes vagyok- esküszöm érettségikor nem voltam ennyire stresszes-, így legalább nem eszek. *-* Úgy, hogy híznom kellene... Most is gyomorgörcsöm van. Egy tányér kajánál nem megy le több... És még azzal is küszködöm... Hányingerem van, de tudom, hogy ennem kell. Sehogy sem jó... Mindegy, majd valahogy csak legyőzöm ezt is. Vagy nem... Szóval ja. Úgy érzem, hogy egy katasztrófa vagyok :) Talán az is vagyok.

Fucking Perfect

Győzzetek velem, vagy helyettem is!