Tears to nothing

Nem tudom miért, de muszáj vagyok írni valamit.

Túl sok a gondolat. Bántóak, fájóak, rosszak. Elmondani valakinek... Minek? Egyáltalán érdekel valakit? Nem hiszem. Most igazat kell adjak Sayunak. Most tényleg negatív vagyok.... de van oka. A büdös életbe! Van oka... Figyelem, a következő szövegrészlet összefüggéstelen lehet. Sőt... logikátlan lesz a laikusoknak. Start~

Csak,               hogy        mindenki            tisztában                 legyen         a             helyzettel.  

Holdfénycon után Nao elhanyagolt, én lecserélve éreztem magam. Cakumpakk megmondtam neki egy idő múltán, ha lesz kedvem utána nézek mikor is... Na , szóval~ tovább... Megmondtam neki, egyszerűen megmondtam, hogy én nem akarom így folytatni. Elfogadta, szét ment a barátságunk. Haragudtam rá. Hú, istenem de haragudtam rá, abban a percben. Nincs mit rejtegetnem... fölösleges. Akkor nála hagytam az össze karakterem, nem érdekelt. Övé volt, leszartam mit tesz velük. Kivéve Noaht, akit már régebben... "elvettem" tőle. Nos~ van egy kisebb csoport BS, ahol ezt nem... én konkrétan főttem a levemben, hogy bazdmeg vele milyen jól el van, velem meg nem. Nos, kommenteltem egy képéhez, amire rám írt és megkérdezte, hogy most haragszom-e rá. Megmondtam az igazságot, hogy nem, csak kurvára fáj, amit tett. Con után volt~ november... halál se tudja mikor. november második hete. Kibékültünk. 1 hét... ennyi volt. Féltékeny típus vagyok... főleg ha ígérnek nekem valamit és kurvára nem kapom meg. Inkább ne ígérj semmit! Nem foglak miatta elküldeni a jó büdös pokolba viszont ha nem tartod be, akkor igen. Tovább... Tarott... 6x ugyanazt, ugyanabban  a sorrendben kihúzni... Szóval... döntenem kellett. Nekem sehogy sem volt jó... most sem. Ha rendezem → megint átverhet. Ha felborítom → egy jó, erős barátságot (ami lehetett volna belőle) bontok fel. Szóval... a ő kezébe adtam a döntést. "Én most mit csináljak?" Valamit, bazdmeg valamit! Ha most elmondom, hogy mit akarok, az nem ér semmit. A vége a nagy büdös semmi lett~ Szóval... nem döntött... pedig... megmondtam neki, hogy éjfélig választhat. Nem választott... Így borult

Szóval igen, gyerekek. Lehet velem játszani. Ideig. Szóval... konkrétan "megöltem" az összes karaktert- pedig konkrétan irtózom ettől -, aki az "övé" volt. Kivéve Basilt és Natsut. Natsut meghagytam Shou mellett. Basil meg visszaszállt hozzám. És egyenlőre az enyém. Még mindig. Amíg nem sajátítja ki valaki (tettel), addig az enyém. Akár megsértem vele a másikat akár nem. Enyém és kész. Egyedül Acet sajnálom. Nem volt egy fontos karakter... nem jutottunk el a szerepben vele, szinte sehova... mégis hozzám nőtt..

Ohh Fuck... Kibaszott velem az élet, megint. Szóval, igen ezért vagyok padlón . Egész rendesen. Remélem örülsz, hogy az egyik poklomba taszítottál. Szerintem képtelen leszek megbocsátani neked, úgy mint Hikának, mert ő legalább... próbálkozott. Basszus. *Az érzelmes része, most elmegy bőgni. Ő maga nem :'D*

Tovább... Hun RPC újra~ szeretném, ha segítenétek. Ha, minden igaz, akkor nem facebook lenne az irányvonalunk. Nem tudom, hogy vagytok vele, de ne gyarapítsuk már az alapító pénztárcáját. Ezt csak, így alsó hangon árultam csak el. És... tudni fogom, hogy rólunk koppintjátok az ötletet, ma most mindenki költözni akarna Faceről~ :'D

Bár ezzel ellentétesen, abba akarom hagyni. Miért? Fogalmam sincs. Szeretem... kezdek belelendülni... de nem akarom... sztem max a collabokat megcsinem, amit ígértem. Ha valaki akar, az most szóljon, vagy hallgasson örökre. Szóval, amit ígértem megcsinálom a többit hagyom.

Facen... hagyjuk. Chat letiltva, de attól lehet írni. Msnen megtalálsz, ha nagyon akarsz...

Talán nekem is sikerül végre túltennem magam a letargián. 

Mosolyogj, valakit boldoggá fog tenni!

Marionette ♪