2011. február 15., kedd

Kiegészítés

De ez a kislány nem látja azt a másikat, aki ugyanettől szenvedett.
Hogy egy jó ideje figyeli őt.
De fél tőle, mert mindenkit eltaszít.
De közben ez a kislány már megtalálta az útját, de mégis....
Mégis mindig visszatér erre a figyelőhelyre és nézi, ahogy a kislányt beborítja a "köd". Hiába szánja el magát, hogy rohanjon és kihúzza őt a  ködből... mégis mire megfogná mindig eltűnik...
Vajon egyszer... sikerülni fog?
Sikerülni fog elkapni és kirántani mindabból amit oly annyira nem szeret?
Sikerülni fog elkapni a kezét és kirántani? Ha nem is a fénybe, a félhomályba?
És kedvesen rámosolyogni, és azt mondani, hogy el is higgye az igazságot:
"- Én mindig itt leszek. Mert felnézek rád, amiért te képes vagy arra amire én nem."

A történet vége rajtad múlik... Én várni fogok rád mindig. De ha mégsem leszek ott, csak kiálts. Én amint tudok ott termek mögötted.

1 megjegyzés:

  1. a baj csak az, hogy a ködöt szerették minden esetben. önszántukból mentek oda. nem erősködött a köd.

    VálaszTörlés