Avagy a semmin húztad fel magad... megint
Megint leszoktam a posztolgatásról... nem mintha bárkit is érdekelne, szóval jah. Attól még itt vagyok. Édes istenem... minek? Mostanában visszatértem az animézéshez. Egyszerűen menekülni akarok a világtól, csak nem tudok. Sohasem tudtam... Suli... ne akard tudni, vicc az egész, kezdve az osztályfőnökömmel.
Írd ki magadból... Jobb nem lesz, de legalább a lelked nem marcangolja.
Akkor mivel is kezdjük? - felsóhajt. - Jó, hát akkor kezdjünk az iskolával. Mert vicc, amit ott tesznek az emberek. Osztályfőnökünk mondta, hogy ne csináljunk osztályvideót, mert csak elveszi az időnket a tanulástól... Kérlek... ne légy hülye! Amúgy sem tanulunk, nem ez fogja elvenni az időnket, eszetlenke! Mindegy... végül nem csináltunk. A leadási határidő előtt kettő, érted, kettő nappal szól, hogy csináljunk, mert csak mi nem csinálunk. Én majdnem kikapartam a szemét. Nem csináltunk, rohadjon meg! Én szívesen csináltam volna, de az osztály olyan mulya, hogy nem akart. Mindegy, egyes-egyedül nem fogok szenvedni... Akkor... csütörtökön gazdagodtam egy szaktanárival. És most mit tegyek vele? Esetleg ki tudom törölni vele a s*gg*m, mást nem. Nem mentünk be tesire és ez lett a jutalmunk. És, hogy miért kapuk? Mert osztálytársunk beárult - sóhajt.- Mi ez? Ovi? Igen, az! Ezt a fiúk csak és kizárólag erősítik. És mi lennénk a tizenkettedikesek, az egyik legidősebb osztály... ovis csoport az iskolában. Akkor, még mi is volt? Hétfőn egy halál laza napunk volt. Kedden kampánynap, szerdán pedig diáknap. Niki, Szaszi remélem tetszettek a fotók :D Osztályfőnök egy sor papolással indított reggel... Nice, kurvára leszarjuk ;D És, hogy miért? Én személy szerint onnantól - foggal körömmel, mindennel-, ahogy kiejtette azt a mondatrészt, hogy "olyan, mint anyukád". Engem... ne hasonlítson az anyámhoz, mert nem ismeri anyámat, engem meg végképp nem. Aztán végre valahára mehettünk haza ♥ :D
Akkor még. Előző hétvégén voltunk fent Pesten anyám húgánál, az én nagynénémnél. Meg anyám nagynénjénél, mert ő intézte anyám húgának a lakást, amit most avattunk fel. De előtte még elmentünk a SakuraZakába venni conjegyet. És beugrottunk közben a mekibe. Kit látnak szemeink? :D Bettit. Nagyon meglepődtünk xD Halál véletlen volt, hogy összefutottunk xDD
Akkor animézés. Most egész sokba belekezdtem. Tsubasa Chronicle. Személy szerint szeretem. Jó ponénok vannak benne :D "Kuro-ponnak, meg szép piros szemei vannak, mint a nyuszié." keressetek rá, hogy Kurogane...és rá jösz, hogy miért röhögök. Azt a karaktert nem lehet egy nyuszihoz hasonlítani xD Akkor belekezdtem a Magiba is, majd valamikor folytatjuk. xD Akkor Skip Beat mangát is elolvastam, ami az eddig lefordított magyart illeti. Az angolra még nem szántam rá magam, de azt is el fogom olvasni :)
Naon, nem tudok nem kiakadni :D "
Nem gondolod, hogyha valaki ennyire utál.... annak oka van? :'D Esetleg nem ártana nekiállni kijavítani a hibáidat :'3 Tudom, hogy vannak hibáim. Csak azt nem, hogy kinek ártottam meg mivel :'D " Ő... mondjuk: ne verd át a barátaidat. Ne hitegesd őket. Ha nekik adsz egy karaktert ne add másnak. Példa? Khmm... Diablo, Etsuya... rémlik? Vagy akkor ne mond, azt, hogy nekik adod a karaktert.
Másik ok, amiért ölni tudnék. Felvettem egy olyan dolgot, amit nem kellett volna.
Birtoklási vágy...
Bazd meg, nem takarodnál már el az életemből?! Sokkal jobb lenne, ha nem akarnék senkihez sem kötődni és senkit nem akarnék magamhoz kötni, csak rossz dolog sül ki belőle. Konkrét példának itt van Nao. Meg Hikari is, de vele sokkal erősebb ez a kapocs és nem tudtam eltörni. Azt kell mondjam: Most már kifejezetten örülök neki, hogy nem sikerült. Imádlak♥
Ah... szombaton con. Már várom, aki keres, annak üzenem, hogy egy fehér pontot keressen a tömegben.
And I dreaming when they're gone
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése