2013. február 7., csütörtök

Egy dolog...

Egy dologhoz értenek a szüleim, de ahhoz nagyon!

Ezt nem lehet megszokni, hogy folyton kiakadok a szüleimen. Kár... Szokd meg'. Mást nem tehetsz. De hiába tipornak porba, tudtommal még mindig itt vagyok és nem őrültem meg... Csak annyira amennyire őrült voltam~

Tiporj a sárba! Én akkor is felállok, és húzom magammal a barátaim! Kivéve, ha a sárba csúszok.

Igen megint kiakadtam a szüleimen. Kivételesen mindkettőn. Tegnap apámon, ma pedig anyámon. Egyetlen egy mondat miatt. Mindkettőjüknél más volt, de lassan egyre megy ki. Apám tegnap este bejött, mert felforraltam a kazánt. (Ui: Olyan a rendszer, hogy hiába forr fel nem lesz baj, mert maximum 90 foknál bekapcsol a hűtés~). Lecseszett. "Már mindenkinek elmondtam, de neked is elmondom." Kösz' Szeretlek. Eddig is tudtam, hogy egy nyomorék senki vagyok, de hogy még te is az orrom alá dörgölöd -persze nem szó szerint-, azzal javítasz ezen az elcseszett helyzeten! Bocsánatot kértem, aztán kuss :) Na ugorjunk anyámra. Beszélünk. Van valami tervünk hétvégére? Igen! Már egy hete fel akarok menni Hikarihoz és Szasziék is hívtak bulizni bazdmeg! :'DD Mert megyünk a kereszt szüleimhez. Aha... Nem kérek belőlük. Szeretné, ha a két testvér kibékülne. Hagyjuk már. Apám nem fog. Olyan 4-5 éve nem is igazán tartjuk a kapcsolatot, hova? Nem voltak köszönteni, és a keresztanyám beszólása után... hátbazdmeg! Szomszédban vannak. Keresztanyám munkanélküli volt jó ideje. Nem volt ideje átjönni egyszer is? Nyáron meg átmentünk a szomszéd faluba biciklivel és meglátogattuk őket is. "Többször is jöhetnétek." Többször is... a jó kurva anyádat. Még, hogy én?! Miért nekem kötelességem átmenni? Ohh, bazdmeg! Mindegy~ Szóval így mondtam, hogy én nem akarok.
Anyám erre: "Neked nincs jogod megsértődni." Ebben a tetves házban megdögleni van jogom... Szeressük őket. FASZT. Szeretem őket, de a lehető leggyorsabban el akarok tűnni az életükből. Úgyis... kis sámlit kellett volna apámnak készítenie, nem gyereket. Imádlak :) Ennek is van története. Mert mindennek van. Apám hazajött tegnap. Kimentem köszöntem neki. Épp a nővéremről beszéltek. Én meg meg akartam védeni a nővérem. Én lettem lecseszve. Megy el mellettem: "Te is ilyen leszel?- átölel." Célozva ezzel a nővéremre. Plusz anyám ki is egészíti, mintha nem érteném. Mert én egy retardált vagyok :) Én csak pislogok, hogy mi a ... magától? " Igen!" Inkább leszek olyan mint a nővérem, mint... mint... pasz :) Akkor legalább törődnének velem. "Ahh. Inkább kis sámlit kellett volna készítenem, mintsem ilyen gyerekeket." Thanks! De tudod mit? Nem érdekel. Leszarom. Egyetlen egyszer fog visszacsapni az ostor. Egyetlen egyszer. És én még ezek után is azt mondom:

Melyik az a hazugság, amelyet az emberek a leggyakrabban mondanak egymásnak? 
"örökre" → Az örökre egy hatalmas intervallum. Ahhoz hogy valami "örökre" legyen, ahhoz a születésedtől fogva jelen kell lennie az életedben. Ha nincs... akkor nincs örökre :) A testvéred, örökre a testvéred lesz, hiába tagadod le. Az anyád örökre szeretni fog, akármennyire is állítjuk, hogy nem szeret. Az apád örökre védelmezni fog, amennyire teheti. A családi köröd egy életen keresztül el fog kísérni, bármennyire nem szeretnéd.

Ez van :) Sajnos, ez így igaz, bármennyire akarjuk, hogy ne legyen az. Na lépjünk.
Még mindig jobban szeretek iskolában lenni, mint itthon!!! :DD Nincs matek tanárunk ezen a héten~ Király xDD Irodalomból... tételek ._. fasza... Minden szerdán felelünk belőlük. Eddig egész szépen haladok valük. Bár még mindig nem tudom a nagyját xD Osztálytársak. Gyökerek. Jó értelemben is vehetjük. Hiányozni fognak én ezt már most érzem. Rühellem őket néha, de hiányozni fognak :c Mindig ez van. Mire megszeretjük őket, már köszönhetünk is el tőlük. Basszus x"DD
Amúgy~ Nem tudom mit írhatnék. Hikarival, Nekoval, Remivel,Heivel, Yuukival, Sayuval szoktam beszélgetni mostanában. Meg aki rám ír. - Nem sokan vannak. Számuk:0 -. Én meg a hülye megszólalásaim- Még mindig élsz gyerek? :"D Komolyan be kéne fognom a szám... És igen ezen a téren be is fogom. Csak ha muszáj akkor nyitom ki. :) Mint pl. ma... Aztán~ Hogy nekem mennyire igazam lett. Nem mondtam ki tegnap, mert annak könnyen meglehet, hogy rossz vége lett volna, de megnyugtat a gondolat, hogy legalább igazam lett. Még ha nem is mondtam ki :)

Szebb napot a bolondoknak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése