Az élet sohasem tökéletes, de felfoghatod, úgy is, hogy az :)
Igen: az életem.... merő kavalkád. Az elmúlt napokban semleges hangulat → hatalmas boldogság (szinte felhők felett) → le a pokolba → semlegesség → kis boldogság → ismét le a pokolba. Ezt úgy is leírhattam volna, hogy: felkelés →suli/hazajövet(Vác)→megérkezés(itthon)→alvás/felkelés→suli→itthon.
Ha jobban megnézed, cseppet kibaszás :3
Október~ Hát igen... ideje volt már kiraknom a falamra az órarendet mi? xD Hétfőn azzal foglalatoskodtam :3 Meg tegnap az utolsó elemét befejeztem xD Olyan menő és egyedi, hogy el se mondom xD Majd egyszer megmutatom :3 Szép lett a falam annyit elárulok. Közben... vannak ilyen cetlijeim. Ilyen kissé neonszínűek, hogy kitűnjenek. Na most ezekre írom a tanulni valóim, hogy ne felejtsem el. Legtöbbször ezért nem tanulok, amúgy mert elfelejtem Q_Q De most nagyon menőn megoldottam, hogy ne felejtsem el. OAO Szép cetlis a falam *w*"
Közben kiraktam az össze képeslapot, meg a conon vásárol Angel Beats-es és AnoHana-s posztert. Mindkettőnek jó helye lett. Az Angel Beats-es egy köpésre van tőlem és tök jól mutat ott ahol van :3 Olyan kis happy. Hülyeség... de felvidít ^^
Nos, akkor a prológusban leírtakhoz kanyarodjunk csak vissza. Érdekes téma, mert olyan dologért voltam/vagyok boldog, ami... hogy is mondjam? Nem tudom... Na, szóval. Nem utál... vagyis elvisel... vagyis... nem néz rám,úgy mint egy véres rongyra és ez kifejezetten boldoggá tesz. Most jön az a rész, hogy rászólunk magunkra, hogy lenyugszik és magában mosolyog. Amikor tegnap a buszállomáson megbizonyosodtam róla, hát én az egekben repkedtem. Szerintem hülyének néztek, mert vigyorogtam, mint a vadalma, mert.... zavart a kialakult helyzet. Minden erőmmel próbáltam, kijavítani a hibáim, ami nem hiszem, hogy lehetséges. Maximum elfedni/lenyugtatni. Hülye vagyok - facepalm -. Ha 7.-ben ment, most is fog! Az is valahogy, így volt csak, akkor... durvábban érintett. *Bocsánat, immunis lettem valamilyen, szinten az érzésekre.*
Tovább... Nos, vigyorgok, mint a vadalma és érzem, hogy nem kéne hazajönnöm. Be is jött... Belépek, szokásos: "Megjöttem" felkiáltással lépek be. Ledobom a táskám, irány a nappali. Köszönöm a nővéremnek, aki anyám gépet telepíti, hogy neki jó legyen. Bemegyek a szobába. Nézek egy nagyon, de mielőtt még jobban csodálkozni köszönök... nekik. Apám itthon volt és - még nagyobb csoda - feküdt az ágyában! - Nem szokott, mindig csinál valamit - Nos, néztem egy sort, majd anyám megkérdezi, hogy "mit akarsz?". Hangsúlya: "minek jöttél haza?". Válaszom ere csak, annyi volt, hogy: "Bocs, hogy hazajöttem!" és kifordultam. Anyámnak nem esett le, hogy megbántott, mert miért is? Welcome to the Hell! *w* Aztán, még volt pár ilyen beszólása, csak azokat sem veszi észre.
Ma is beszélgettem és rájöttem: Anyám, nem tud rólam semmit. Nem kérdez, én meg nem mesélek. Ő csak a saját problémáival van elfoglalva, amit 100%ban magának okoz. Kezd elegem lenni belőle :) Szóval FuckYeah! Most is úgy beszél velem, mint egy utálatos döggel. Mondhatom, nagyon kedves. Mennyből a Pokolba. Édes...
 |
| H: Szeretlek! K: *Vajon, mi lenne, ha közben rám nézne?* |
Továbbiak... ő... Ja, megvan! Rpctem Kumiko x Hitoki-t *w* Szerintem nagyon cuki lett >w< Kommentben kaphatok vélemény esetleg? Meg... feltettem AFSre a fanficcem... Kíváncsi leszek, hogy sikerült-e megtalálnom a hibákat :/ Ha nem akkor feladtuk ˇˇ' Megint xD Amúgy nagyon elvagyok vele. Most járok a 57. oldalnál, úgy, hogy folyamatosan viszem tovább a történetet, mégis nekem olyan, mintha állna, mivel tudom, hogy mi a történet szál vége :) Én kajak élvezem. Imádok fanficcet írni, mivel a szókincsem felszínen tudom tartani és a helyesírásnál sem árt. Éljen a fanficc írás! *w* Sokat segít a sokat emlegetett gonosz szörnyeteg ellen, az érettségi ellen >:Đ
Szebb világot az emberiségnek és nekem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése