Amikor már magadat árulod el...szánalmas
Hát. Igen. Azt hiszem, elmondom neki és utána befejeztem. Másfél év~ úgy látszik a szerelemből ennyi jutott. Vagyis... mit tudom én.
Összességében nem történt semmi. Csak valószínű, hogy... szerelmes. Csak nem belém. Most van az, hogy a hősnő vörösre sírja a szemeit. Vicc ez az egész.
Nem, mielőtt megszólalnátok tényleg szerelmes... voltam, és vagyok is belé. Annyi, hogy eltűntek. Egyszerűen eltűntek az érzéseim. Nem olyan intenzívek, mint más embereké. Kivéve a boldogságot, az megmaradt. Már amennyi van ebben az életben. Majd a következőben ^^ ♥
Összességében 2 könnycsepp gyűlt a szemembe az is úgy, hogy kikényszerítettem. És azt is letöröltem egy zsebkendővel. Mit nekem elrejteni, mikor kifejezni nem tudom már? :') Nájszű~
Belül ordít a fájdalomtól. Mármint az eszem. Látom, látom a kisírt szemű, fekete kislányt. Mert ő sír. Én meg csak vigasztalóan mosolygok és simogatom a hátát. Összegörnyedve ül a fal tövében és a pólója már a könnyektől teljesen átázott, főleg az ujja része. A másik szőkeség meg... ő rendben van, hisz övé a szerelem~ Övé a meleg szívű, rideg király.
Sikerült, de minek? Áhh, csak sikerül leszoknom a dolgokról. Csak sikerül összehoznom egy normális életet. Azt hiszem, kéne keresni valami karrierista állást. Vagy nem. Meglátjuk.
Kéne egy nagy üveg pia, egy társaság, egy terem és az azt betöltő hangos zene. Tánc, pia és még be is pasizunk, SE :') Talán adunk egy esélyt. Mindezt miután teljesen pofára esek~
Szebb világot a bolondoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése