Jól vagyok.. tényleg.
Nem írtam mostanában... Statisztikán meg is látszik. Sebaj~ Azért nem írtam, mert nem volt semmi. Szívesen mondanám ezt. De nem így van... túl sok minden történt. Túl sok és felfoghatatlan. Ha össze kellene foglalni... nem... össze kell foglalni, mert nem igazán tudnám elmondani. Vagyis. El tudom... de nem akarom. Édes kétségbeesés, nyugtalanság és fogalmazás készség leamortizálása. ♥Röviden... elég volt. Mindenből, viszont senkiből.
Azon egyszerű és bugyuta okból nem írok, mert sokakat nem érdekel annyira, hogy rám írjon és megkérdezze. Kíváncsiskodók ezzel off~ Na fogadjunk most elgondolkodtál azon, hogy rámírsz. Lehet már meg is tetted. De jobban jársz, ha tovább olvasod... Ne tedd. Egy valakit akarok, hogy rám írjon és az Ő. Nem hiszem, hogy elmondom.. mert tényleg nagyon gyerekes. De ez viszont én vagyok.De legalább fel tudna vidítani. Mivel? A ténnyel, hogy rám írt és csak egy pillanatig is... velem foglalkozott. A hős szerelmes csődöt mondott... Igen teljes csődben, de Just fine...
Egy kis szeretet hiányban szenvedünk, de nem sokára megleszünk. Nem? ^^ Lehet... Egy dologban azért boldog vagyok.
Szüleim kibékültek. Csak úgy tök jó, hogy anyám mindig szalad hozzám, hogy elmondja, hogy apa mennyire... szar? Érzéketlen? Hát... apámnak... nem volt apja. Meghalt mielőtt ő megszületett volna. Nem látott apai mintát és nem látott férji mintát. Honnan tudná mindezt... Kezelni? Honnan? Mindegy... ez úgy látszik csak nekem magas. Mindegy Visszatérve az eredeti mondandóhoz... Bezzeg amikor kibékülnek baszik közölni'. Többet hozzám ne jöjjön, mert ordítani fogok és sírni mint ahogy elő van írva!
Másik... szintén anyámmal kapcsolatban.Majdnem elbőgtem magam, de inkább a dühtől. Ide jön hozzám át akar ölelni... WTF?! Takarodj! Majdnem olyan erővel löktem el magamtól, hogy... hagyjuk. Hozzámért és én így... lassítottan, hogy ne tudjam beleadni az erőmet... ellöktem magamtól a kezét és védekezően magam elé emeltem, hogy "Meg ne próbálj megölelni!". Nem tetszik? Bocs... nem kellett volna kiszedned belőlem! Jobban jártál volna annyi szent.
Továbbiak... Osztálytársak... Megoldva... Én TÉNYLEG nem haragszom, olyanra aki nem haragszik rám. Sajnos... ahogy kivettem a beszélgetésekből... nem hiszik el. Pedig.. tényleg...tényleg.. tényleg így van. Az fáj a legjobban, hogy megint árulónak lettem titulálva. Semmi baj, hogy én legalább felvállalom amit gondolok... Bár én képes vagyok átlépni szinte mindenen, mert jelentenek nekem annyit. Csak én... nem jelentek... semmit sem. Megint. Minek is magyarázkodom? Mert gyáva vagyok és titkon remélem... elolvassák ezt és akkor... megértik. Nem kell a legjobb barátomnak lenni. Nekem épp elég... ha elviseltek.
Segélykiáltás... Hallottál róla? ... És hallottál olyat? ... Én hallottam... és most sem tudom elhinni, hogy azt tényleg az én ajkaim formálták a világnak.
Szebb világot... nektek :')
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése