Köszönöm, hogy akkor régen a porba tiportatok,
Köszönöm, hogy a pornál is lejjebb tiportatok,
Köszönöm mindezt régen elhagyott osztálytársaim
kiket barátomnak tekintettem, de tévedtem, nem voltatok.
Egy mély árokba kerültem, innen nincs kiút, gondoltam.
Köszönöm, annak a barátnak aki maguk közé fogadott,
és kihúzott, végre volt hol lakjon a szívem.
Köszönöm, hogy bátorságot adott, hogy átnézzek
az ártó árnyakon, és meglássam az angyalokat akik
eddig elrejtőztek előlem.
Köszönöm, hogy végre ráébresztett arra, hogy
azok az idők elmúltak és már nem vagyok kívülálló.
Köszönöm, hogy ráébresztett minden boldogságomra
ebben az életben!
És végül Köszönöm, kedves régi "barátaim", hogy elfelejtettetek
és az életemből eltűntetek. Csak egy halvány, ám fekete árnyai
vagytok az életemnek. Én tényleg mindent köszönök.
Így legalább nem kell olyan eszközökhöz nyúlnom, mint nektek a boldogsághoz!
Ezért az egyért... érdemes volt!
Nos ezzel kiöntöttem a lelkem. Nem egy átlagosnak mondható életem van, és ez most egoistának hangozhatot/hangzik, de legalább tudom értékelni a barátságot, gesztust, kedves szavakat, cselekedeteket.
Remélem soha senki nem fogja mindezt átélni. Nem azért mert nem akarom, hogy megtanulja a tanulságát, hanem mert nem épp könnyű elviselni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése